Álomtizenegy: hetedik rész
2007.12.03., Forrás: www.madridista.hu
Hetedik részéhez érkezett álomtizenegy szavazási sorozatunk, melyben a klub történelmének legjobb balszélsőjét keressük. Most minden eddiginél érdekesebb párharcokra van kilátás, ezúttal ugyanis nem öt, hanem tíz név közül választhatod ki az általad legjobbnak ítélt játékost. A nevezettek között megtalálható Puskás Ferenc, valamint Zinedine Zidane, de rajtuk kívül is igazság szerint bárki bekerülhetne az álomcsapatba, más kérdés azonban, hogy ezúttal is csak egy győztes lehet. Az esetlegesen felmerülő viták, illetve kritikák elkerülése végett mondjuk, hogy a listát ismét a Marca nevű spanyol sportlap állította össze, mi azon nem változtattunk, így a felmerülő kellemetlenségek miatt felelősséget nem tudunk vállalni.
Luis Molowny (fedezet, 1946-1957) Luis Molowny Arbelo 1925. május 25-én született Tenerifén. A Las Palmas-i Marino csapatában futballozott, majd 1946-ban a Real szerződtette. Tizenegy idénye alatt (1946-1957) 171 mérkőzésen 89 gólt szerzett. Tagja volt az 1954-es, az 1955-ös és az 1957-es bajnokcsapatnak, kupagyőztes 1946-ban és 1947-ben. A döntőig vezető úton két mérkőzésen is játszva BEK-győztes 1956-ban. 1950-től hétszeres válogatott, két góllal, Edzőként négy periódusban is irányította a csapatot. 1974-ben Muguel Munoz lemondása és Milan Miljanics kinevezése között rövid ideig, semmit sem nyerve, majd a jugoszláv edző menesztése után 1977 és 1979 között, két bajnoki címet is szerezve. 1982 tavaszán, rövid időre beugorva kupagyőztes lett, aztán 1984-ben Amanciót követve ült le ismét a kispadra, egy bajnoki címet nyert, s ő vezette diadalra a csapatot például a Videoton elleni UEFA-kupa-döntőben is.
Francisco Gento (balszélső, 1953-1971) Francisco – becenevén Paco – Gento López 1933. október 21-én született a Santanderhez közeli Guarnizóban. Első csapatai a Juvenil Astilero és a Nueva Montana voltak, majd a helyi nagycsapat, a Racing fiókcsapatához, a Rayo Cantabriához került. Az 1952-1953-as idényben néhány találkozón szerepelt a Racing első csapatában, majd 1953. szeptember 13-án, az Osasuna ellen bemutatkozott új csapatában, a Real Madridban. 1953 és 1971 között 18 idényen át szerepelt a „fehérek” közt, tagja volt a bajnokcsapatnak (1954, 1955, 1957, 1958, 1961, 1962, 1963 ,1964, 1965, 1967, 1968, 1969), kétszeres kupagyőztes (1962, 1970). A Latin-kupa győztese 1955-ben és 1957-ben. A földkerekség egyetlen olyan futballistája, aki hat megnyert BEK-döntőben is játszott (1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1966). Pályára lépett az elveszített 1962-es és az 1964-es BEK-döntőben is. 1960-ban tagja volt a Világkupa-győztes gárdának. A Madridban 594 hivatalos mérkőzésen szerepelt, ezzel az ifjabb Sanchis és Santillana mögött harmadik. 428 bajnoki találkozón 126 gólt lőtt. A klubban lejátszott idényeket tekintve – Miguel Angel Gonzálezzel, Carlos Santillanával és Manuel Sanchisszal holtversenyben – első. A válogatottban 43 találkozón lépett pályára, öt gólt szerzett. A spanyolok ugyan Európa-bajnoknak tartják, de az 1964-es elődöntőben és a döntőben nem játszott, a nyolcaddöntőben lépett utoljára pályára. Részt vett ellenben az 1962-es és az 1966-os világbajnokságon.
Puskás Ferenc (csatár, 1958-1967) Minden idők egyik legkiválóbb magyar labdarúgója 1927. április 2-án született Kispesten. Édesapja, idősebb Purczeld Ferenc, első edzője, egyben a Kispest egykoron profi válogatott labdarúgója volt. „Öcsi” 15 évesen mutatkozott be a magyar NB1-ben, a KAC együttesében. A Bp. Honvéddal ötszörös bajnok (1949-1950, 1950, 1952, 1954, 1955), négyszeres gólkirály (1948: 50 gól, 1950: 31 gól, 1950 ősz: 25, 1953: 27). 349 bajnoki mérkőzésen 358 gólt szerzett. A Real Madriddal 1958 és 1967 között háromszoros BEK-győztes (1958-1959 – a döntőben nem játszott, 1959-1960 a sorozat gólkirálya is, 12 góllal, 1965-1966 – a döntőben nem játszott), hatszoros bajnok (1960-1965, megszakítás nélkül és 1966-1967), négyszeres gólkirály (1960: 28 gól, 1961: 27 gól, 1963: 26 gól, 1964: 20 gól) kétszeres spanyol kupagyőztes (1958, 1962). Világkupa-győztes (1960). Összesen 372 Real-mérkőzésen 324 gólt szerzett. A magyar válogatott tagjaként olimpiai bajnok (1952) és világbajnoki ezüstérmes (1954), spanyol színekben szerepelt az 1962. évi világbajnokságon. Világ- és Európa-válogatott is volt (1963, illetve 1965). Világrekorder az élvonalban lőtt bajnoki gólokat tekintve. 1969-ben induló, kacskaringós edzői pályáján kilenc országban trénerkedett (Spanyolország, Egyesült Államok, Kanada, Görögország, Chile, Szaúd-Arábia, Egyiptom, Paraguay, Ausztrália), a Panathinaikosszal BEK-döntős 1971-ben. 1993-ban négy mérkőzésen a magyar válogatott szövetségi kapitányi tisztjét is betöltötte.
Manuel Velázquez (középpályás, 1965-1977) Manuel Velázquez Villaverde Madridban született 1943. január 24-én. A Málaga csapatából került a királyi klubba, 1965-ben. Tizenkét idényt töltött a Real Madridban, ez idő alatt hatszor nyert bajnoki címet (1967, 1968, 1969, 1972, 1975, 1976), háromszoros spanyol kupagyőztes (1970, 1974, 1975). Tagja volt az 1966-os BEK-győztes gárdának. A Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőse 1971-ben. 301 bajnoki mérkőzésen 48 találatot szerzett. A válogatottban kilenc alkalommal kapott csak helyet.
Martín Vázquez (középpályás, 1983-1990, 1992-1995) Rafael Martín Vázquez 1965. szeptember 25-én született Madridban. 1980-ban csatlakozott a Real Madrid Castillához, ahol olyan korszakos sztárokkal játszhatott, mint Chendo, Sanchis, Michel és Butragueno. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy részese volt a Keselyű ötösének. 1983-ban visszavonult Garcia Remon és Del Bosque, és az eligazolt több meghatározó játékos lehetőséget biztosított számára, hogy kipróbálja magát a nagycsapatban. Első nekifutásra hét évet töltött a csapatnál, ezalatt öt bajnoki címet (1986, 1987, 1988, 1989, 1990), egy spanyol kupát (1989), két spanyol szuperkupát (1988, 1989), két UEFA-kupát (1985, 1986), és egy Liga-kupát (1985) nyert. 1990-től 2 évig játszott a Torinóban, majd Olympique Marseille-ben, hogy aztán 1992-ben visszatérjen a Realba. Újabb 3 évig volt meghatározó játékosa együttesnek, ami ismételten címeket jelentett a csapatnak: bajnoki cím (1995), spanyol kupa (1993), spanyol szuperkupa (1993). 1995-ben másodszor, és egyben utoljára hagyta el a királyi gárdát a Deportivo La Coruna kedvéért. Ezután még megfordult a mexicói Atletico Celaya-ban, és a pályafutását befejezte a német Karlsuher SC-ben. 38 válogatott mérkőzésen 1-szer volt eredményes.
Davor Suker (csatár, 1996-1999) Davor Suker 1968. január 1-én született Eszéken. Pályafutását szülővárosában, Eszéken kezdte 1984-ben. 1989-ben igazolt a Dinamo Zagreb csapatához. Itt mutatkozott be az akkori Jugoszlávia élvonalbeli bajnokságában, majd 1990-ben a válogatottban is Románia ellen. Az 1991-ben kitört délszláv háború előtt 2 mérkőzésen játszott az egységes jugoszláv válogatottban, és 1 gólt szerzett. 1991-ben Spanyolországba igazolt, az FC Sevillához. 1992-től, Horvátország függetlenségétől Suker a horvát válogatottban játszott, így részt vett az 1996-os angliai Európa bajnokságon is, ahol 3 gólt lőtt. 1996-ban igazolt a Real Madrid csapatához. 1997-ben spanyol bajnok lett, egy évre rá pedig Bajnokok Ligája-győztes. A Real Madrid színeiben 86 mérkőzésen 38 gólt szerzett. Az 1998-as franciaországi világbajnokságon 6 góllal a torna gólkirálya lett. A válogatott minden idők legjobb eredményét érte el: bronzérmet szerzett. 1999-ben Suker az Arsenalhoz szerződött, majd pályafutása végén, hamarosan a West Ham United és az 1860 München játékosa lett. A horvát válogatottban összesen 69 mérkőzésen 45 gólt szerzett.
Zinedine Zidane (középpályás, 2001-2006) Zinédine Yazid Zidane beceneve: Zizou 1972. június 23-án született Marseille-ben. Tízévesen kezdett futballozni egy lakóhelyéhez közeli futballklubban (US Saint-Henri), majd az SO Septèmes-les-Vallons-ban folytatta. Innen hívták be továbbképzésre az Aix-en-Provence-i regionális sportközpontba (CREPS), ahol mindössze három napot töltött. Játékát látva ugyanis a Cannes-i Futball Sportegyesület 14 évesen leigazolta, s 15 évesen már a csapat középpályása lett. 1989. május 20-án debütált a francia bajnokság első osztályában az FC Nantes ellen. Zidane-t 1992-ben igazolta le a Girondins de Bordeaux Futballklub. Zidane már az első szezonban 10 gólt lőtt, majd további hatot a következő három szezonban. 1994. augusztus 17-én Bordeaux-ban játszott első ízben a francia labdarúgó-válogatottban a cseh labdarúgó-válogatott ellen. A 63. percben pályára léptetett Zidane két góljával (85. és 87. perc) mentett pontot Franciaország. 1996-ban, miután a Girondins de Bordeaux kikapott az UEFA Kupa döntőjében, Zidane-nal szerződést írt alá a torinói Juventus FC. A Juventus-ban szárnyalt, a legmagasabb európai szintekre jutott és számos megfigyelő a világ legjobb játékosát látta benne. Az 1998-ban Franciaországban rendezett világbajnokságon Zidane két, szöglet utáni fejesgólt jegyzett a Brazília elleni döntő mérkőzésen, s ezzel Franciaország megszerezhette első világbajnoki címét. Zidane még abban az évben megkapta France football szakmagazin által odaítélt aranylabdát és elnyerte a FIFA-tól az év játékosa címet. A 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon ismét győzelemre vezette a francia válogatottat, s ezzel a kettős győzelemmel (világbajnokság és Európa-bajnokság – ebben a sorrendben) addig egyetlen más csapat sem dicsekedhetett. Teljesítményével Zidane ismét elnyerte az év FIFA-játékosa címet. 2001 nyarán Zinédine Zidane 75 millió eurós rekordösszegért igazolt át a Real Madrid-ba. Játéka tovább fejlődött a spanyol klubban, amellyel 2002-ben megnyerte a Bajnokok Ligáját. A döntőben 2:1-re győztek a Bayer 04 Leverkusen együttese ellen. Zidane olyan helyzetből lőtt gólt, mely ballábasoknak is dicsőségére válna. 2004-ben egy balul sikerült EB szereplés után bejelentette visszavonulását a válogatottból. 2005. augusztus 3-án – gyakorlatilag egy évvel később – azonban visszatért azzal, hogy – amennyiben a franciák továbbjutnak – a 2006. évi világbajnokság végéig kerettag marad. Ő vezette a kékeket a 2006. évi németországi világbajnokságon a brazílok ellen. A 34 esztendős Zidane bámulatos formában irányította az európai csapatot. Szemet gyönyörködtető cselekből, hajszálpontos passzokból tartott bemutatót a világ előtt, s Zidane-nak a gólban is elévülhetetlen érdemei voltak. Ezen a napon Zidane szárnyalóbb volt, mint valaha, a FIFA a meccs emberének választotta. Triblizett, zsonglőrködött a brazil játékosok feje felett. Örökre feliratkozott a labdarúgó-világbajnokságok olyan játékosai közé, mint Johan Cruyff, Diego Maradona és Pelé. E meccs után egyébként Pelé király „mágusnak” nevezte Zidane-t. A döntőben lőtt góljával Vavá, Geofrrey Hurst és Pelé nyomdokaiba lépett, akik világbajnoki döntőn három gólt rúgtak.
Guti Haz. (középpályás, 1995- ) José María Gutiérrez Hernández, közismertebb nevén Guti, 1976. október 31-én született Madridban. Pályáját 1994-ben a Real Madrid ificsapatában kezdte. Canterában csatárként, és támadóközéppályásként számítottak rá. A korosztályos válogatottban is szerepet kapott, csak mint védekező középpályás. Óriási tehetségnek indult, de pechére Jorge Valdano azt a szerepkört szánta neki, amelyet Redondo töltött be, így aztán Guti leginkább akkor játszhatott, ha Fernando megsérült. Az említett szezonban ezért aztán főleg a B csapatban játszott, ahol 26 mérkőzésen 11 gólt szerzett. 1997-ben két trófeát is begyűjtött, bár Capello csapatába csak elvétve került be csereként. A bajnoki cím mellett a Spanyol Szuperkupa is a királyi gárdáé lett. Bár a következő szezonban csak 17 bajnokin játszott, tagja volt a Bajnokok Ligája-győztes csapatnak. Közben bemutatkozott az utánpótlás válogatottban mellyel 1998 májusában Európa-bajnoki címet nyert. Guti a nagy siker után egyre többször került be a Real Madrid első csapatába is. A következő évben tizenegyszer játszhatott a kezdő csapatban, tizenhétszer pedig becserélték. 2000-ben tevékeny részese volt a BL-menetelésnek, másodszor nyerte el csapatával a legrangosabb európai klubtrófeát. Jót tett neki Vicente Del Bosque érkezése, hiszen a vezetőedző keze alatt még korábban, ifistaként is dolgozott, kitűnően ismerte. Del Bosque szívesebben küldte előre, a támadósorba, vagy közvetlen a mögé. A következő szezonban beállította saját gólrekordját a La Ligában: 31 meccsen 14 gól. Ezzel hozzásegítette a Reált 28. spanyol bajnoki címéhez, majd a csapat megnyerte a Spanyol Szuper Kupát is. Ronaldo érkezésével Guti a középpályára szorult, mégis újabb Bajnokok Ligája, UEFA Szuperkupa és Interkontinentális Kupa cím következett, 2003-ban pedig spanyol bajnoki és Spanyol Szuper Kupa cím. 3 sikertelen év után a 2006-2007-es spanyol bajnokságot Fabio Capello irányítása alatt a Real Madrid nyerte, Gutira azonban már irányító középpályásként tekintett a közvélemény.
Luis Figo (középpályás, 2000-2005) Luis Filipe Madeira Caeiro azaz Figo 1972. november 4-én született Lisszabonban. Sporting Lisszabonban kezdett el focizni, s hihetetlenül fiatalon, már 16 évesen bemutatkozhatott a nagyok között. Ekkor már a portugál ifiválogatott tagja volt: 1988-1991 között ifivilágbajnokságot, Európa-bajnokságot, EB-ezüstöt és VB-bronzot seperhettek be! 1991-re lett állandó tag a Sportingnál, akkor viszont annyira, hogy a válogatottnál is számításba vette Carlos Queiróz. Első és egyetlen hazai titulusát csak 1995-re szerezte meg, elhódítva a portugál kupát. Még ebben az évben a fénykorát élő Barca szólította magához 124 meccs után, a holland mágus, Johan Cruyff helyet szorított neki Dream Teamjében. A zseniális Cruyff megtalálta Figo igazi helyét a csapatban: jobb oldali félig csatár-félig középpályást nevelt belőle. Itt kapta becenevét is: sörénye miatt viccesen csak Oroszlánkirálynak hívták. Amikor leigazolták sportingbeli edzőjét, az angol Bobby Robsont s a fiatal Ronaldót, egy év alatt 3 trófeát nyertek! Később ugyan a bajnoki címet elhappolta tőlük a Real, de Figo helye megkérdőjelezhetetlen maradt, s begyűjtött még 1-1 spanyol bajnoki és kupacímet is, s egy európai Szuperkupát. 2000-re a katalánok csapatkapitánya lett, s őt választották a liga legjobb idegenlégiósának és középpályásának - az európai focilapok pedig az év legjobb játékosának választották! 2000 nyarán Florentino Pérez 65 millió euróért Madridba csábította. Figo hihetetlen formában játszott 2001-ben, döntő szerepe volt abban, hogy a madridisták négy év után újra bajnoki címet ünnepelhettek - ő pedig bezsebelhette az Aranylabdát, Beckham és Raúl előtt. 2001-2002-es szezon második felében komoly sérülés hátráltatta, de még így is fontos szerepet játszott a 2002-es BL-aranyban. Beckham 2003-as érkezése után a harmadik helyre szorult a középpályán, de érdekes módon ősszel megint nagy formába lendült, bár azért néha érződött produkcióján a kor - igaz, arra büszke lehet, hogy a szintén jobb oldali középpályás David középre szorult miatta. 2003 őszén, 2004 elején jobban játszott az angol szőkeségnél, másrészt 2004 februárjában 100. válogatottbeli fellépésén lefocizta a pályáról a Real angolját. Utolsó EB-jére készülve a szenvedő Real legjobbjának bizonyult, s ha a többiek is így játszottak volna, mint ő, akkor nem ilyen szégyenletes szezont zártak volna a galaktikusok. 2005-ben egy évvel a szerződése lejárta előtt az olasz Internazionale csapatába igazolt, ahol az első két évben két bajnoki címet (2006, 2007), egy olasz kupát (2006), és két olasz szuperkupát (2006, 2007) nyert.
Arjen Robben (középpályás, 2007- ) Arjen Robben a hollandiai Bedumban született 1984. január 23-án. F.C Groningen C ifjúsági csapatában kezdte a pályafutását az 1999-2000-es szezonban. 50 gólt szerzett, majd 2000 decemberében már az első csapat cserejátékosaként lépett pályára a RKC Waalwijk ellen. Első évében 18-szor szerepelt az első csapatban, 2 gólt szerzett, és megválasztották az év fiatal játékosának. Egy évet maradt még a Groningen csapatával majd az egyik legnagyobb holland klubba, a PSV Eindhoven csapatába igazolt. PSV csapatában a szurkolók megválasztották az év legjobb játékosának, és emellett besöpörte a bajnoki címet is. 2004-ben Angliába tette át a székhelyét, a Chelsea 18 millió eurót fizetett érte. Közben a válogatottban is bemutatkozhatott, nem is akárhogyan. Remekül, lelkesen játszott, rendre bejöttek cselei és passzai, több gólban is tevékeny szerepet vállalt. Balszerencséjére a felkészülési időszak kezdetére súlyosan megsérült, így nem a legjobban kezdődött londoni pályafutása, pedig Mourinhónak nagy szüksége lenne egy kreatív játékosra. Felgyógyulása után olyan elképesztően nagy formában tért vissza, hogy szinte állandó tagja a Hét válogatottjának! A 2005-ös évet újabb sérüléssel kezdte, pedig nélküle a Chelsea fele olyan gólerős és negyedannyira kreatív, mint vele. A számok igazolják fontosságát: a Premiershipben 18 mérkőzésen kapott szerepet, négyszer csereként állt be; hét gólt és kilenc gólpasszt termelt, 7.3-as átlaggal (a ranglistán ezzel az első lett volna, ha eléri pályára lépéseinek száma a 19-et). Sérülései állandó problémát jelentettek számára, ez rányomta a teljesítményére is a bélyeget. Ideges lett, többször kapott piros lapot, és még a média is kikezdte. Mourinho sem feltétlenül híve már, többször a kispadra száműzte egykori kedvencét. A világbajnokságon sem tudott bizonyítani: bár a szerbek elleni első csoportmérkőzésen győztes gólt lőtt, ezután inkább önzőségével, mintsem jó játékával tűnt ki a mezőnyből. Csak az esztendő végére kapta össze magát, néhány játékos sérülése miatt bekerült a Chelsea kezdőjébe, amit rendre jó játékkal hálált meg, többször is ő lett a mérkőzés legjobbja. De ezzel sem győzte meg Mourinho-t, legtöbbször csak csereként számított rá, így kapóra jött a Real Madrid érdeklődése, ami hosszú tárgyalássorozat után végül sikerrel zárult, 2007 nyarától a királyi klub játékosa.
Felhasznált irodalom: bizonyos életrajzoknál Dénes Tamás – Real Madrid
>>> Leadom szavazatomat
|